Szülői szeretetblokkok Webinárium

Mivel sokaknak kimaradt a boldog család és felhőtlen gyerekkor, nézzük meg, melyek azok a konkrét érzések, amik hiányoznak. Ezeket az pótolnunk kell az életünkben ahhoz, hogy egészséges párkapcsolatot alakíthassunk ki, hogy jó szülővé válhassunk, de ahhoz is, hogy sikereket érjünk el foglalkozásunkban.

Mielőtt belefogunk, fontos újra és újra elmondani, hogy szüleink a tőlük telhető legtöbbet tették meg értünk, amit hitrendszereik, neveltetésük, félelmeik és a kor szokásai lehetővé tettek. Nem cél a hibáztatás, sokkal inkább a szeretetteljes elfogadás.

Nem ritka, hogy felnőtt emberek a mai napig haraggal, gyűlölettel vagy félelemmel gondolnak saját szüleikre. Mindent megtesznek, hogy ők maguk ne essenek bele ugyanazokba a hibákba, de valahogyan mégis mindig ugyanaz a vége. Ha tudnák, hogy agyunk a nem szócskával nem tud mit kezdeni, akkor nyilván megváltoztatnák a „Nem leszek olyan, mint az anyám mantrát!”. Ezek a szavak, mondatok, mint a nyakunkra tekeredett lánc, minél inkább menekülnénk, egyre inkább szorítanak, gúzsba kötnek.

Az alábbi videó és hanganyag segíteni fog, hogy megértsd mi történt veled!

Azt már biztosan ti is sokszor hallottátok, hogy a nők többsége az apjához hasonló férjet választ magának.Persze mondhatjuk, hogy nincs szerencsénk a szerelemben, mágnesként vonzzuk az “ökröket” (bocsánat), el vagyunk átkozva, minden férfi szemét …. és így tovább.Az igazság azonban nem ez (bár a mágnesként vonzás tulajdonképpen igaz).

Függetlenül attól, hogy fizikai jólétünk maradéktalanul biztosított volt, az odafigyelés, az érdemi együtt töltött idő hiánya, érzelmi megnyilvánulásaink elutasítása azt az érzést keltette bennünk, hogy nem vagyunk szerethetőek, nem érdemeljük meg az odafigyelést, érzelmi igényeink kifejezése bajt hoz ránk, el kell titkolnunk valódi fájdalmunkat, szerepet kell játszanunk és úgy kell tennünk, mintha minden rendben lenne, ha jobbak tudnánk lenni, biztosan minden megoldódna.

Ezek a hitrendszerek olyan alárendelt pozíciót predesztinálnak számunkra egy párkapcsolatban, ahol a boldogság maximum az elvégzett feladatok miatt érzett megelégedettséggé szelídül. Mert ki tudod találni a környezeted gondolatait, ki is tudod szolgálni őket, de ez sohasem tesz boldoggá. nemcsak előlük, de magad elől is titkolod érzéseidet, így az elfogadás és csapathoz tartozás érzése fel sem merül. Így nem lehet hozzád kapcsolódni. Akkor sem, ha a másik nagyon szeretné.